Foglalkozási megbetegedés

A foglalkozási megbetegedések kapcsán a legnagyobb problémát ott látjuk, hogy az abban szenvedő munkavállalók, sőt sok esetben még a kezelő orvosaik sem tudják pontosan, hogy mit is kell tenniük annak gyanúja esetén.

A 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet 2. § a) pontja szerint foglalkozási megbetegedés a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló idült egészségkárosodás, amely a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munkafolyamat során előforduló fizikai-, kémiai-, biológiai-, pszichoszociális- és ergonómiai kóroki tényezőkre vezethető vissza, illetve amely a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételének a következménye.

Az OEP tájékoztatása szerint továbbá foglalkozási megbetegedés az a betegség, egészségkárosodás, amely a biztosított foglalkozásának különös veszélye folytán keletkezett. A foglalkozási megbetegedés általában hosszabb tartamú behatás következtében kialakuló egészségi állapotromlás.”

Ha fentiek alapján nagyon leegyszerűsítjük a foglalkozási megbetegedés meghatározását, akkor megállapítható, hogy gyakorlatilag minden olyan igazolt betegség, vagy egészségkárosodás foglalkozási megbetegedésnek tekinthető, amit a munkavállaló munkavégzésével összefüggésben szenved el és az nem baleset (azaz egyszeri külső behatás) eredménye.

Természetesen a hangsúly az igazolt foglalkozási betegség kifejezésen van. Ez azt jelenti, hogy a foglalkozási megbetegedés megítélése orvos szakértői kérdés, így annak megállapítása egy relatíve hosszadalmas folyamat.

Ezt a folyamatot mutatja be az alábbi igen szemléletes ábra.

27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet a foglalkozási betegségek és foglalkoztatott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról

Látható tehát, hogy egyértelműen megvan a jogi és eljárásjogi lehetősége minden munkavállalónak, hogy azt a betegségét, amit foglalkozási eredetűnek gondol, azt közvetve, vagy közvetlenül kivizsgáltasson az erre jogosított hatóságokkal. Így amennyiben az ábrán bemutatott eljárásrendben megállapítják, hogy a munkavállaló foglalkozási megbetegedésben szenved, akkor fennáll annak a jogi lehetősége is, hogy a megbetegedett munkavállaló ne csak táppénzt, hanem teljes körű kártérítést kérjen munkáltatójától.