Minden egyes kártérítési ügy megkezdése előtt – kivétel nélkül és egyben jogosan – megkérdezik az Ügyfeleim, hogy „Tisztelt Ügyvéd Úr! Legyen szíves megmondani, hogy mikorra lesz vége az ügyemnek, és ha már vége lesz, akkor ugyan milyen pénzre számíthatok?” Minden esetben csak azt tudom válaszolni, hogy az „attól függ”. Az „attól függ” gyakorlatilag azt jelenti, hogy milyen bizonyítékokkal rendelkezünk, illetve milyen az Ügyfél eltökéltsége, meddig hajlandó elmenni igazáért, a jogos jussáért?

Nyílván nem lehet általánosítani, de alapvető tézis, hogy egy egyezségkötés mindig kompromisszumokkal jár. Ezt kihasználva a biztosítók, avagy a károkozó munkáltatók a gyors pénz reményében a reális és elérhető kártérítési összegek töredékét szokták felkínálni. Jelszavuk, hogy aki gyorsan ad, az kétszer ad. Ez azonban nem mindig célravezető, mint az alábbi – jogerősen megnyert – kártérítési ügyünk is mutatja. (A hatályos jogi szabályozás okán sem a munkavállaló, sem pedig a munkáltató nevét nem tüntetjük fel.)

 

Történetünk 2010-ben kezdődik, mikor egy neves hazai vállalatnál dolgozó munkavállaló egy súlyos munkahelyi balesetet szenvedett. A baleset után a munkáltató felveszi a jegyzőkönyvet, de érdemi kárügyintézés nem történik a részéről.

Végül is a munkavállaló úgy dönt, hogy jogi segítséget vesz igénybe, mert a balesetben szerzett sérülései maradandó károsodást okoztak számára. Az ilyenkor „kötelező” peren kívüli egyeztetés során a munkáltató felelősségbiztosítója 500.000.-Ft megfizetésre tesz ajánlatot. Ezt az ajánlatot azonban a munkavállaló elutasította.

Döntésének következtében peres eljárás kezdődik 2013-ban, melyben mind az elsőfokú, mind pedig a másodfokú bíróság a munkavállalónak ad igazat és jogerősen kötelezi a munkáltatót (biztosítójával együtt), hogy fizessen meg kamatostul 6 millió forint nem vagyoni kártérítést, további 5 millió forint vagyoni kártérítést és a munkavállaló részére (élete végéig!) havi 200.000.-Ft járadékot.

Láthatjuk tehát (amennyiben a járadékok esetleges tőkésítésével is számolunk), hogy a munkavállaló mindösszesen 35.000.000.-Ft kártérítést nyert, holott a korábbi ajánlat 500.000.-Ft-ra hagyatkozott. A KÜLÖNBSÉG HETVENSZERES, DÖBBENTESEN MAGAS!

Ez a most lezárult ügy tehát azt példázza, hogy igen is érdemes lehet a végsőkig elmenni az igazunkért és küzdeni azokért a kártérítési összegekért, melyekre egyebekben a sérültek törvény és ítélkezési gyakorlat alapján jogosultak lehetnek.

Dr. Ikanov Gábor – baleseti jogász